Laptopodon olvasod: minden a tartalmon múlik. Persze. De nem mindegy, hogy ez a tartalom hol jelenik meg először. A digitális online tér marketing-ereje ma már erősebb, mint a hagyományos analóg platformoké.
Az online tartalom elsődlegessége
Kicsit mindenki elcsodálkozott, talán meg is ütközött, amikor tíz egynéhány évvel ezelőtt Alan Rusbridger, a Guardian főszerkesztője és a Andrew Miller, a Guardian Media Group (GMG) vezérigazgatója bejelentette az új világ kezdetét. Többé nem a patinásan hagyományos nyomtatott lapra, hanem a köré épülő digitális termékekre épül a kiadó stratégiája. A döntés érthető, a változás elkerülhetetlen volt, hiszen a kiadó veszteséget termelt, az üzleti modell jelentős átalakítása nélkül néhány év alatt felélte volna tartalékaikat.
Az online tartalom a marketing szempontjából elsőbbséget élvez
De a Digital First jelszó nem a két médiamogultól származik: ezzel a csatakiáltással kezdődött meg néhány évvel korábban a vezető napilapok online kiadványainak felszabadítása a printes elnyomás alól. Akkor a digitál first azt jelentette, hogy egyes, fontos híreket (breaking news) nem feltétlenül kell lefagyasztani a nyomtatott megjelenésig. Igazából ezzel kezdődött el a 21. század...
A digitális média hajánál fogva
Ám a mai digital first ennél jóval több. Lényegében azt jelenti, hogy a print apuka többé nem hajlandó/képes eltartani a tehetséges, ügyes, okos, de eddig a családi bevételhez csak mérsékelten hozzájáruló z nemzedékbeli digitális bennszülött gyerkőcét.
Ezek után a nagy kérdés természetesen az, hogy mit is jelentett ez a gyakorlatban? Az új stratégia nemcsak a publikálás sorrendjéről szólt, a digital first stratégia átfogó alkalmazása azt jelenti, hogy a digitális publikálás vezérli a döntéseket: milyen témákat, kinek, mikor, hogyan dolgozunk fel. Ez azt követeli, hogy amint megtud az újságíró valamit, azonnal ossza meg a nyilvánossággal. Radikális szakítás ez a régi kultúrával, ahol az újságíró csak akkor szólalt meg, ha már mindent tudott és mindent ellenőrzött. Mindez új alapokra helyezi az újságírók és a közösség kapcsolatát is.
Izgalmas, szimpatikus gondolatok, csak az a baj, hogy a digitális újságírás teoretikusai / megmondóemberei sokáig nem tudták az elvek szerint működő üzleti modellt is megteremteni. A nyomtatott sajtót a digitális média hajánál fogva nem sikerült kihúzni a válságból.
Ezen változás kapcsán felmerült a nagy kérdés, vajon hogyan alakul majd az üzleti modell marketingje. Az online tartalmak fizetőssé tételénél kulcsfontosságú kérdés az volt, hogyan sikerül majd belőni az árakat. A hirdetések és a fizetős PR-cikkek publikálása kapcsán pedig percre sem volt szabad megfeledkezni arról, hogy mobil számítógépükön, laptopjukon egyre többen használnak reklámblokkoló alkalmazásokat, amelyek csökkentik az ilyen megjelenések hatékonyságát, így új módszereket kellett kitalálni (pl. hozzáférés engedélyezése csak kikapcsolt blokkoló esetén, magyar példa: a Port .hu portál).
Társadalmi feszültségek... Rémlik, hogy annak idején az iskolában valami olyasmit tanultunk, hogy akkor alakul ki forradalmi helyzet, amikor a régi rend már nem, az új rend pedig még nem képes uralkodni. Nagyon illik ez a média mostani (bő évtized óta zajló) átalakulási folyamatára is. A bedőlő szerkesztőségeket, az állásukat vesztett médiamunkásokat ugyan ez a tudat nem képes megvigasztalni, mégis azt javasolta egy médiaszakértő, hogy nevezzük ezt a most zajló valamit inkább forradalomnak, mint válságnak! Így valahogy elviselhetőbbnek tűnik.
