HONLAP AJÁNLÓ - szöveg alapú keresőmarketing és honlaptartalom-optimalizálás - webszöveg és tartalomfejlesztés - laptop szerviz és télikert

tartalommarketing - webszöveg

Supka Géza, egy polihisztor író

Publikálta: a tartalommarketinges

Egy polihisztor író hagyatékáról

Supka Géza lapkivágatgyűjteménye a Vörösmarty Megyei Mihály Könyvtárban

     Az idei ünnepi könyvhét egyik záró rendezvénye volt az a - Petőfi Irodalmi Múzeum egyik kisebb termében rendezett - kiállítás, amely a könyvhetek megalapítójának, Supka Gézának (1883-1956) emlékét idézte fel. Megnyitó beszédében Szakonyi Károly, Kossuth-díjas író többek között azt is megemlítette, hogy Supka Géza páratlanul értékes lapkivágat gyűjteménye a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban található tekintettel arra, hogy a gyűjteményről csak a könyvtári szaksajtóban jelent meg hiradás, érdes azt - mintegy a kiállítás kiegészítéseként is - röviden bemutatni..
     A lapkivágatgyűjteményt 1995-ben adományozta a könyvtárnak Supka Géza leánya, dr. Supka Magdolna, Széchenyi-díjas művészettörténész. Supka Géza ugyanis - a tudomány és az ismeretek szinte minden területére kiterjedő enciklopédikus érdeklődésének megfelelően - az 1920-as évektől hozzávetőleg 1948-ig gyűjtötte, rendszerezte a hazai és külföldi napilapok cikkeit, lapkivágásait. A lapkivágatokhoz azoknak az újságoknak, amelyeknek munkatársa volt (Új Világ, Magyar Hírlap, Pester Lloyd, Literatúra) szerkesztőségében jutott hozzá, amelyek előfizettek valamelyik központi sajtófigyelő (pl. Figyelő Újságszelvény Vállalat) szolgáltatásaira, ám megállapítható, hogy sokat saját maga vágott ki, látott el jegyzeteivel. Mindez elválaszthatatlan része volt írói, újságírói tevékenységének, az évtizedek során létrehozott adattárat folyamatosan forrásmunkaként használta fel. Nemcsak publicisztikai, szerkesztői tevékenységében, hanem könyveinek - például a Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek (Bp. 1989), a Habsburg-krónika (Bp. 1986) - megírásában is, ugyanis a hagyatékban, sok egyéb mellett Kalendáriumok és Habsburgok egyaránt találunk vaskos dossziékba sorolt anyagot. (Supka Magdolna elmondása szerint édesapjának szinte kedvenc szokása, illetve foglalatossága volt a késő esti órákban visszavonulni a dolgozószobájába, és ott éjfélig vagy még tovább a gyűjteményt újabb cikkekkel kiegészíteni és rendezni.
     A lapkivágatok száma - szerény becslés szerint is - meghaladja a százezret. Eredetileg különböző zacskókba, nagy méretű borítékokba, vagy éppen katalóguscédula méretűre összehajtogatva, katalógusdobozokban voltak tárolva. A könyvtárban irattartó dobozokban lettek elhelyezve, a Supka Géza által kialakított szakrend szerint. Így pl. a különböző földrészekről, országokról, városokról megjelent cikkekről külön dobozokban tájékozódhatunk. Ám nemcsak ott, hanem pl. az első vagy második világháborúról (ezek önálló "fejezetek") szóló cikkek dossziéiban is, ahol szintén országok szerint találhatók a lapkivágatok. A személyekről - írókról, művészekről, zeneszerzőkről, történelmi, közéleti személyiségekről (de még a bűntények, botrányok szereplőiről is) szintén betűrendben tájékozódhatunk. Külön betűrendben találjuk az arisztokratákról, a fejedelmekről, a maharadzsákról stb. megjelent lapkivágatokat is. Mennyiségük miatt önálló dobozokba lettek elhelyezve a Hitlerről, Mussoliniről, Napóleonról, Rooseveltről megjelent írások. Sajnos nincs terünk a gyűjtemény tartalmi sokféleségének és színességének felsorolására, lényegét azonban abban jelölhetjük meg, hogy a kivágatok felölelik a vallás, a politika, a természettudományok, a technika, a művészet stb. legváltozatosabb tárgyköreit. (Annak érzékeltetésére, mennyire aktuálisak lehetnek ma is, csak néhány önálló dobozban raktározottak címét sorolom fel: Atomkérdés, Cigánykérdés, Dunai konföderáció, Kisebbség, Palesztina, Zsidókérdés stb.) Említésre méltó, hogy a különféle dossziékban, tárgykörökben Supka Géza szinte minden esetben tovább rendszerezte az összegyűlt lapkivágatokat. Az Erotika, szerelem címszó alatt például ilyen és hasonló fejzetekbe sorolta a cikkeket: Csók, Homoszexualitás, Leánykereskedelem, A szerelem etnográfiája, Szerelmes levél, Szerelmes históriák stb. 
     A feldolgozott újságok körében egyaránt megtalálhatjuk a hazai országos és vidéki (a Délmagyarországtól a Zalai Magyar Életig), valamint külföldi (német, angol, olasz és francia nyelvű) napilapokat. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a lapkivágatok között találhatjuk Supka Géza külön cédulákra írt feljegyzéseit, amelyek legtöbbször további irodalmi hivatkozások (leggyakrabban a Vasárnapi Újság cikkeire), valamint azt, hogy a lapkivágatok közé nemcsak a terjedelmes cikkeket, hanem a mínuszos és címes kishíreket is besorolta a gyűjtőjük (elsősorban a személyre vonatkozó írások esetében). Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyűjtemény alapján sok esetben hasznos információkat szerezhetünk olyan személyekről, akik nem szerepelnek a különböző lexikonokban vagy ha szerepelnek is, az ott leírtakat jól kiegészítik.
     A gyűjtemény fontos adalékokkal szolgálhat a helytörténeti kutatásokhoz is. Ha csak a Fejér megyei vonatkozású írásokat (személyeket) nézzük, számos lapkivágatot találunk Aba-Novák Vilmosról, Csók Istvánról, Gárdonyi Gézáról, Vajda Jánosról, Vörösmarty Mihályról és másokról (így pl. Madside török hercegnőről és ügynökéről, akik Székesfehérváron tartottak egy sajtótájékoztatót 1927-ben a török szultán 160 millió dolláros hagyaték körüli ügyekről). Olvashatunk cikkeket Székesfehérvár nevezetességeiről, pl. a Bory-várról. A várhoz kapcsolódó lapkivágatokon kívül megtaláltuk Supka többoldalas feljegyzését (cikkének kéziratát) is a várról és Bory Jenő szobrászművész munkásságáról.
     Ha végignézünk a bemutatott fényképeken és ha tudjuk, hogy ezt a csodálatos művet egy ember építette a művészetból; vagyis az ő művészi alkotásainak anyagi értékéből: minden csodálatunk mellett s önként felötlik a kérdés: hogyan juthat eszébe valakinek - manapság várat építeni?
     Roppant érdekes a művész válasza a kérdésre. - Művészünk Bory Jenő szobrász-építész (a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanára) a világháború legelején mint honvéd hadnagy, a bosnyák fővárosba, Szarajevóba került. A város népe Ferenc Ferdinánd tragédiájának hatása alatt állt. A véletlen vagy a sors, vagy Isten szándéka úgy hozta magával, hogy Bory Szarajevóban a Ferenc Ferdinánd emlékek művésze lett. Rövidesen megalkotta a merénylet helyén a 8 m magas gránit emléket, a szimbolikus kettős oszlopot, talpazatán a mártírok relief képeivel. Aztán megalkotta a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és tartozékainak terveit és a mártírok szobrait. A tervekből az építőbizottság egy propagandafüzetet adott ki 200 ezer példányban. Az eredmény meglepő volt. 3 millió korona gyűlt össze az építkezés céljaira már 1917-ben. Ámde! Elvesztettük a háborút! Abbamaradt a munka.
     Lelkében 1-2 évig gyászolta a művész terveinek halálát, s egyszer csak elkezdett építeni fehérvári szőlőjében. Támasztó falakat, íveket a domboldalán, melyek a szarajevói tervekre emlékeztettek. A látogatók kérdezték, mi épül itt? S a művész nem tudta vagy nem akarta megmondani. Évről évre csak épített. Mikor elfáradt Pesten a tanítás szakmában vagy a szoboralkotás kimerítő örömeiben: akkor kiszáll Székesfehérvárra (szülővárosába) és épít. Utóbb már látszott, hogy középkori várat épít.
     A szarajevói tervek is ilyen román- bizánci stílusúak voltak Igaz, hogy ez csak annyiban vár, amint a szóbeszéd szerint "az én házam, az én váram". Mert valójában egy kitűnően lakható, korszerű épület, vízvezetékkel, villannyal, fürdőszobákkal, mellékhelyiségekkel felszerelve. És felékesítve száz művészi leleménnyel; és megtöltve a művészi alkotások sokaságával. Kivonatos tárgymutatója 377 műtárgyat tüntet fel. Székely Bertalantól Fadrusz Jánosig korunk magyar művészei igen nagy számban fellelhetők itt. A "várúr" maga persze szoborműveinek egész sokaságával van képviselve. Kisebb-nagyobb szobrai bronzban és márványban sorakoznak fel a vár termeiben és szobáiban, a festők becses alkotásai mellett. S Boryné, a vár asszonya!? A várat az ő sugárzó lénye tölti meg. Lépten nyomon az ő portréival találkozunk. Festményben, rajzban, szoborban. A legelsőt a portrék közül Székely Bertalan festette. Mert Boryné Székely egyik legkedvesebb tanítványa volt, élete vége felé. Le is festette. Egyik nyári vakációkor e szavakkal búcsúzott el tőle: "Nem csoda, ha ragaszkodunk egymáshoz, mindketten árvák vagyunk." Bory Jenő is Székely tanítványa volt. Egy alkalommal - szobrait nézegetve - keserűen fakadt ki: - Uram! Maga húz ki engem a slamasztikából! - Hogyhogy? Miként? - Úgy, hogy magán bizonyosodik be, hogy lehet a művészetet tanítani. Mert ezek a hólyagok azt mondják, hogy a művész születik. A tanítás elrontja, megmételyezi. Székely nemcsak nagy alkotóművész, de szenvedélyes tanítómester is volt. - Boryné, a festő is képviselve van a várban. Ott van Prohászka püspök portréja, mely a vár egyik nevezetessége. Színes másolata országosan elterjedt. A püspök sokszor járt kinn, ismételten ült modellt. Ott van mellszobra is, és halotti maszkja, kezének öntvénye, melyeket Bory készített.
     Sokat, igen sokat lehetne a Bory-vár látnivalóiról csevegni; említsük még meg a vár északi udvarát, a 100 oszlopos udvart. (A déli udvar az Elefánt udvar, ahol az Elefánt tartja a hátán a két emeletet.) Az északi udvar árkádjai alatt vannak elhelyezve a művész 30 év leforgása alatt készült monumentális szoborműveinek gipszmodelljei. Az árkádok felett pedig, 7 m magasságban az 1000 éves magyar történelem kimagasló alakjai, szentjei, hősei, királyai, párosával felállított szobrokban. 26 pár lesz a szobor. 16 pár már kész belőlük. Mert persze 20 év után is még egyre épül a vár. Nincs befejezve. Sőt! Nem is lesz. Ahogyan a művész mondja - nem azért készül, hogy elkészüljön, hanem, hogy legyen mindvégig a munka örömének paradicsoma.
     
     A lapkivágatgyűjtemény hasznosságát végezetül egyetlen példával szeretném illusztrálni. 1998-ban az Árgus főmunkatársa, az Írországban élő Kabdebó Tamás író, történész a megyei könyvtárban író-olvasó találkozón vett részt. Tudtam, hogy Kabdebó Tamás avatott kutatója az ír-magyar kapcsolatoknak (többek között lásd Kabdebó Tamás:Összefonódó törtémelem. Magyarország feltámadása nyomában. - Árgus, 2001.2.sz. 71-75.p.) s persze bíztam abban, hogy találunk majd számára is érdekes dokumentumokat a lapkivágatok között.
     Kutakodásunk nem volt hiábavaló. Az England, Ireland címszó alatt több mint 70 olyan lapkivágatot leltünk, amely Írországról szól, s közülük mintegy 30 szorosan kapcsolódott Kabdebó Tamás kutatási témájához. A cikkek 1928 és 1942 között jelentek meg a Pesti Naplóban, a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, a Nemzeti Újságban, de akadt olyan is, amelyet a The Manchester Guardian, a Das Reisch vagy más külföldi újság közölt. A lapkivágatgyűjtemény különös érdeme ugyanis az, hogy egy-egy tárgykör (vagy személy stb.) után kutatva könnyen (olykor nehezebben) fellelhetjük azokat az írásokat, amelyeket a korabeli napilapok repertóriumai (igaz, csak néhány jelent meg) sem tárnak fel. A Pesti Ernő által összeállított kézikönyv (Est-lapok, 1920-1929. Repertórium. Bp. PIM, 1982-1988., 1-6. köt.), amelyben tájékozódhatunk a Pesti Naplóban megjelent írásokról is, "elsősorban csak az irodalmi, művészeti, kulturális és sajtótörténeti érdekű publikációkra koncentrál", ezért hiába is kerestük vissza a műben a gyűjteményből kiválogatott lapkivágatok leírásait. A Magyar Nemzet Kendéné Palágyi Erzsébet, majd Dékány Endre által összeállított repertóriuma (Magyar Nemzet. Repertórium. 1938-1944. Bp. PIM, 1980-1991., 1-4. köt.) regisztrálja a vezércikkeket, a belső vezércikkeket és bőségesen válogat a politikai publicisztikai írásokból is, mégsem tárja fel azokat a terjedelmes írásokat, amelyeket szintén kiválogattunk Kabdebó Tamással. Csak egyetlen példát: A spanyolok és a franciák Írországon át akarják megtámadni Angliát című 5 hasábos cikk az újság 1939. ápr. 9-i számának 40. oldalán jelent meg. A repertórium ennek a számnak 37 cikkét sorolja fel (többek között az ország gazdasági stb. viszonyairól tudósító Mit ér Albánia? című tudósítást is), ám ezt a cikket nem regisztrálja, csak azt, hogy a lapszám 32-42. oldalán világpolitikai melléklet olvasható aktuális nemzetközi kérdésekről. Sajnos nem sokat érnénk azzal sem, ha pl. erről vagy a többi cikkről leírás készült volna repertóriumban. Ugyanis egyik repertórium sem tartalmaz tárgymutatót (a Magyar Nemzet első kötetének a beköszöntője még beígéri, hogy az utolsó kötetben meg fog jelenni), csak névmutatót, amely földrajzi neveket nem tartalmaz. Így a kutató hiába is próbálna tájékozódni a mutató segítségével az Írországról (vagy pl. Albániáról) megjelent írásokról - legfeljebb át kellene böngésznie az egész repertóriumot. (Hiába kerestük a névmutatókban a két világháború között legismertebb ír politikusok - De Valera, Robert Casement - nevét is.) Mindezzel természetesen nem az egyébként kitűnő repertóriumok használhatóságát szeretném vitatni, hanem csupán felhívni az olvasók, kutatók figyelmét a lapkivágatgyúkteményre. Valójában ezt szolgálja Kabdebó Tamás levelének (amit akkor írt, amikor megkapta az általa kért cikkek fénymásolatait) közlése is.

     Arató Antal

*

     Arató Antal igazgató
     Vörösmarty Könyvtár
     Székesfehérvár
     
     Professzorok Háza
     Bp. Ajtósi Dürer sor 19.
     1998. szept. 15.
     Kedves Tóni!
     
     Vettem leveledet, csomagodat nagy örömmel. Sors bona nihil aliud mondá Zrínyi és ez így vagyon. Sobor Anti barátsága szerzett engem Fehérvárra, Péntek Imre szakértelme köt már hozzátok intellektuális kötelekkel és lám, a kegyes istennő elvezérelt hozzátok a volt ciszter gimibe, hol elnyertem egy okos közönség kegyét és értő, meleg kollegiális barátságodat. Ez a nagyon szívmelengető élményanyagot - nota bene, sursum corda nekünk szíveseknek! - még megpatkoltad remek küldeményeddel. A Supka hagyatékból (áldassék emléke!) általam kiválasztott anyag kópiái meglendítik ír-magyar kapcsolatokat kutató munkám kerekét, már-már válaszolni tudok ezeknek alapján arra a kérdésre: mit tudtunk az írekről a két háború között?
     Kérlek, tolmácsold Supka Géza leányának hálás köszönetemet. Ím egy rendszeres, komoly és polihisztor tudású ember, Supka Géza hagyatéka így, ilyen kisebb-nagyobb mellékfolyókon keresztül ömlik bele (marad meg) az általános civilizációs folyamba, folyamatokba.
     Közreműködésedet köszönve, maradok mindnyájatok baráti híve,
     
Kabdebó Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://tartalom-marketing.blog.hu/api/trackback/id/tr9213741092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.